A kicsit nagyobb korosztály tagjai már fogékonyabbak lehetnek természettudományos ismeretekre, vagy legalább a szép madarak megfigyelése vonzza őket. Ezért visszük el őket a Górés tanyai madárrepatriáló telepre, ahol szaporítási programban résztvevő, sérült ragadozók vannak röpdékben. Sasokat, ölyveket, sólymokat lehet látni néhány méterről. Ez biztosan megfogja a gyerekeket. A terület mellett egy nagyon szép, gondozott tanösvény vezet a csatornaparton egy tóparti madármegfigyelő épülethez, ahonnan tavasszal hihetetlen nyüzsgés látható a vízimadarak körében.
A területre való kis kirándulás alkalmával beszélhetünk arról, mi az ex lege védettség, mik a kurgánok, mi a szikesedés, milyenek a sziki növények, szót ejthetünk a folyószabályozásokról is.
Kicsit tovább buszozva a következő megállónk Hortobágy-Halastó lesz, ahol egy néhány km-es gyalogtúrán veszünk részt. Itt, közép-Európa legnagyobb halastó rendszerénél elképesztően sok madarat láthatunk, melyben segítségünkre vannak a kilátók. Kecses gémeket, arisztokratikus kócsagokat – melyek kapcsán beszélgethetünk a természetvédelem hazai kezdeteiről -, récéket, ludakat, kormoránokat, és persze néha réti sasokat is megpillanthatunk. Az út menti fákon függőcinegék fészke lóg, itt-ott pedig vidrák által hátrahagyott haltetemek fekszenek a fűben. Bármerre nézünk, csupa izgalmas dolog vesz körül minket. Főleg, ha odaérünk a bivalyfürdetőhöz…
Hortobágy falu mellett egy különleges hely is található, ez a Vadaspark vagy Puszta Szafari bemutatóhely. Ázsiai vadszamarak, ősi patások, farkasok, sakál, keselyűk, sasok láthatók itt. És miért? Mert ezek a fajok népesítették be a pusztát az ember térhódítása előtt. Régen ilyen volt a természet. Megállhatunk a Szálkahalmi Tanösvénynél is, ahol még egy kicsit futkoshat, akinek maradt ereje.
